BEVEZETÉS
A közelmúltban lezajlott válságfolyamatok érzékenyen érintették Magyarországot, így a Dél-dunántúli régiót is. A régió gazdasága és ebből adódóan munkaerőpiaca (keresleti-kínálati viszonyai) elmaradt és elmarad az országos átlagtól. Az okok azonban korábbra vezethetők vissza. A régió a kilencvenes évek második felében, éppen a felgyorsult gazdasági növekedés szakaszában nem tudta felvenni a versenyt az ország többi régiójával. Ennek oka részben a nem kedvező infrastrukturális adottságokban, részben az akkori határmenti területek jelentette bizonytalanságban, valamint az öröklött gyenge iparosodottságban keresendő.
A munkaerő kiáramlása a régióból az elmúlt öt évben megnőtt mind külföldre, mind pedig a kedvezőbb, a jobb gazdasági és foglalkoztatási potenciállal rendelkező régiók felé. Az országon belüli, valamint a nemzetközi vándorlási folyamatok eredményéből adódó népesség-változás nem egyformán érintette az ország egyes területeit. A vándorlási folyamatok legnagyobb nyertese az elmúlt évtizedben Pest megye volt, de például pozitív, népességet növelő hatása volt a vándorlási egyenlegnek Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Fejér, Csongrád, Vas, Komárom-Esztergom megyében. Az előbbiekkel szemben Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna, Nógrád, Baranya és Veszprém megyében a természetes fogyásból adódó népességveszteséget a migrációs negatívum is növelte.
A Dél-Dunántúlon a régió népessége 2011-ben a természetes népmozgalomból adódóan 5107 fővel, a belföldi vándorlás negatív egyenlegéből pedig további 2581 fővel apadt. A születések és halálozások számának egyenlege ezer lakosonként 5,4 fős, a migrációs veszteség 2,8 fős csökkenést jelentett. A Dél-Dunántúl három megyéje közül a természetes fogyás Somogyban (-6,1 ezrelék), a belföldi vándorlási különbözet Tolnában (-3,8 ezrelék) volt a legmagasabb.
A munkaerő mobilitásnak, a munkaerő-migrációnak számos oka lehet: negatív demográfiai folyamatok; gazdasági és foglalkoztatottsági különbségek; munkaerő keresleti-kínálati viszo-nyai, a munkanélküliség; szelekció és kontraszelekció a foglalkoztatásban; bér- és adóviszonyok kedvezőtlensége; szakmai tapasztalatszerzés; kutatási és fejlesztési transzferek; etnikai kérdések. Mindemellett a munkaerőpiacot közvetlenül a kereslet-kínálat viszonyai határozzák meg, a munkaerő oda vándorol, ahol munkaerőhiány van, és ami neki egyéni szempontból kifizetődő. Következésképpen a migrációt alapvetően a jobb foglalkoztatás és bérkilátások határozzák meg.
A kutatás alapvető problémája a mobilitás mennyiségi mutatóinak bemutatása. A belső elvándorlás viszonylag jól mérhető, azonban a nemzetközi vándorlás számszaki megközelítése már több hozzáférési, módszertani kérdést is felvet. A különböző kutatások (KSH, MNB, TÁRKI stb.) mennyiségi mutatói és felméréseink alapján a régiós adatokat inkább a szándék oldaláról lehet látni, a tényleges munkavállalási migrációt csak becsülni lehet.
Kutatásunkban a Dél-dunántúli viszonyok alapján vizsgáljuk a munkaerő mobilitásának ha-tásait a foglalkoztatásra. A vizsgálat során, a Dél-dunántúli régióban olyan területeket kíván-tunk kutatni, amelyek adekvát választ tudnak adni a régió migrációs mutatóinak negatív alakulására, a változás lehetőségeire. Ugyanakkor a kutatás nem teljesen reprezentálja a régióban élő populációt, migrációs elképzeléseiket, véleményüket. A felmérésbe bevont sze-mélyek válaszadási hajlandóságából adódóan elsősorban a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők biztosítottak használható adatokat. A kutatást 2014. szeptember 30-án zártuk le.