VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ
A helyi foglalkoztatás-fejlesztés a helyi gazdaság és munkaerőpiac fellendítését célzó intézkedéseket foglalja magában. A lokális foglalkoztatás a munkaerőpiac fő áramlatán kívülimunkahely-teremtés olyan helyi foglalkoztatási projekteket jelent, amelyek egy-egy kisebb közösség számára hasznos tevékenységek ellátására irányulnak. Úgy kíván munkavégzésilehetőséget biztosítani a munkaerőpiac hátrányos helyzetű csoportjainak, hogy támogatást nyújt a felkészüléshez. Hatóköre nem korlátozódik a non-profit szektorra, hanem átfogja a jövedelemtermelő szektor egy részét is, azt, amelyik a közösség érdekében tevékenykedik. Aktivizálja a rejtett szükségleteket, és megpróbálja a helyi gazdaságban összeegyeztetni a szolgáltatások hatékonyabb nyújtását a nagyobb szolidaritással.
Ugyanakkor a helyi gazdaságfejlesztés nem egyszerűen csak helyi szintre leképezett gazdaságpolitika, hanem kifejezetten a helyi „piac” élénkítését, a helyi gazdasági-kereskedelmikapcsolatok bátorítását, szélesítését jelenti, helyi és térségi léptékben, a helyi fejlesztésmódszertana alapján. A helyi gazdaságfejlesztés ezért alkalmas eszköz olyan térségek, települések gazdaságának és gazdasági erőforrásainak dinamizálására, ahol a gazdaságfejlesztésáltalános eszközeivel nem lehetett eredményt elérni. Ez természetesen nem jelent szűkítést, azaz a helyi gazdaságfejlesztés egyaránt alkalmazható szegényebb és gazdagabb régiókban, kistelepüléseken és nagyvárosokban, perifériákon és agglomerációkban.
Magyarországon a helyi, döntően nem piaci foglalkoztatás alapjait az US DOL LED Gyors Reagálás Program keretében a munkaügyi központok rakták le 1996 és 2000 között. A program ideje alatt a 27 projekt indítására került sor 400 önkormányzat és több mint 200 civil szervezetbevonásával.1 E programsorozat főbb megállapításai az alábbiak voltak:
- A helyi közösségeknek a rendelkezésre álló saját erőforrásaikra támaszkodva együtt kell működniük, és fel kell mérniük a helyi viszonyokat, meg kell állapítaniuk, melyek az erős és gyenge oldalak és milyen lehetőségekre illetve adottságokra lehet támaszkodni.
- Az így elrendezett információkból kiindulva a helyi szereplők stratégiát dolgoznak ki, mely részeként a térség helyzetét javító projekteket valósítanak meg.
- A projektek nem hatalmas, korszakalkotó, az egyik pillanatról a másikra megvalósulóötletek, hanem kis lépéseket tartalmazó változások, melyek gyakran azt eredményezik, hogy a településeken pozitívabbá válik a megítélése, megújul a közösségi szellem, a közösségi lendület tovább folytatódik, és újabb, a közösség által szükségesnek tartottfeladatokat végeznek el.
- Idővel ezek az eredmények beérnek, és a külső befektetők szemében vonzóbbá válik az adott kistérség/település. A helyi vállalkozói környezet javításával az előremutató kezdeményezések nem csak az új, hanem a meglévő vállalkozásoknak is kedvezőbb lehetőségeket teremtenek.
A fenti modell és módszer alapján alakultak ki azok a közösségi kezdeményezések, amelyek közül többen ma is működnek. A kistelepülési tartós munkanélküliség problémájának javítására indította el az – akkor még regionális – munkaügyi központ 2009 márciusában a Sorsfordító - Sorsformáló elnevezésű komplex munkaerő-piaci programot. A program kezdetben csak Tolna megye hat településén működött, később azonban Somogy és Baranya megyére is kiterjedt, közel 30 települést érintve. A résztvevő 200-nál több korábbi tartós munkanélküli a program „sorsfordító” törekvései jegyében főként a zöldség- és gyümölcstermesztésben kapottmunkát, azt megelőzően pedig oktatást. Munkahelyüket önkormányzatok, szövetkezetekés magángazdálkodók biztosítják. E programot esettanulmány szintjén, alapos kutatással feltárta az MTA Közgazdaságtudományi Intézete, amely így jelen kutatásunk egyik szekunderalapjának számít.
A közelmúltban lezajlott válság hatásai nem csak a meghatározó termelői szektorokban jelentkeztek, hanem a vidék Magyarország, így a Dunántúl nagy részét is érintették. E válság is felerősített olyan igényeket, amelyek a helyi, kevésbé piacfüggő foglalkoztatás fejlesztését szolgálhatják.
A Dunántúl társadalmi, gazdasági helyzetét vizsgálva egy sajátos kettősség tapasztalható. Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl területei, gazdasági viszonyai lényegesen fejlettebbek, mint a Dél-dunántúli régióé. A három régióban élő populáció száma meghaladja a 3 millió főt. A települések száma 1721, jellemző az aprófalvas szerkezet. A foglalkoztatási viszonyokalapján a Dél-Dunántúlon magas a munkanélküliség, aránya 13 – 16 százalék között mozog, meghaladva a 2012. évi 12,8%-os országos átlagot, míg a másik két régióban ez az arány – a válság utóhatásainak ellenére is lényegesen alacsonyabb (8-10%).
A lokális foglalkoztatás alapja a partnerség, az Európai Unió prioritásként kezeli a minőséget, jövőképének egyik kulcsfontosságú eleme a „Nyerjünk együtt” kultúra kialakítása, fejlesztése. A partnerkapcsolatok, a team-építés és az együttműködés új formái nyerő módszerként jelentkeznek. Ennek valóra váltása érdekében, a lokális foglalkoztatás elősegítése során gyakran sokféle partnerrel kell kapcsolatot teremteni, akik a saját különféle erőforrásaikkal és képességeikkel együtt dolgozó győztesekként működnek közre. Az ilyen partnerkapcsolatok kifejezett és szerződéses alapja a bizalom lehet, amelyet a legmagasabb szintű tájékoztatás és információcsere támaszt alá.
E rövid helyzetkép alapján elmondható, hogy a helyi – nem vagy csak részben piaci viszonyokközötti – foglalkoztatás több modellje kialakításra került, nem egy esetben állami támogatással. Ugyanakkor a lokális, nem piaci szerveződések egyik lényeges eleme az önerő és önszerveződés lenne. Kutatásunk e fontos kérdéskört helyezi középpontjába, kapcsolva az emberitényezőkhöz, attitűdökhöz.
A kutatás céljai alapján azokra a problémáknak a megoldására, javaslatok kidolgozására koncentráltunk, amelyek a foglalkoztatáshoz, a munkanélküliséghez kapcsolódnak és erősíthetik a részbeni önfenntartó fejlődés feltételeinek megteremtését. E mellett megvizsgáltuk a már megkutatott és a gyakorlatban már működött rendszerek, modellek jelenlegi helyzetét, fejlődésük alakulását, esetleges megszűnésük okait. A kutatás keretében 9 hátrányoshelyzetű (H) és 9 leghátrányosabb helyzetű (LHH) kistérség településeinek lokális, közösségifoglalkoztatási viszonyait elemeztük a tőkehozzáférés, a helyi gazdasági körülmények, a vállalkozóikörnyezet, az infrastruktúra, az emberi erőforrás és az élet minősége tükrében.
A területi lehatároláskor a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatadatbázisát vettük alapul, amely megegyezik a kedvezményezett térségek besorolásáról szóló 311/2007. (XI. 17.) Kormányrendeletben foglaltakkal. E kistérségek:
- Baranya megyében: Komlói (H), Mohácsi (H), Pécsváradi (H), Sásdi (LHH), Sellyei(LHH), Siklósi (H), Szentlőrinci (H), Szigetvári (LHH) kistérségek.
- Somogy megyében: Barcsi (LHH), Csurgói (LHH), Kadarkúti (LHH), Kaposvári (H), Lengyeltóti(LHH), Marcali (H), Nagyatádi (H), Tabi (LHH) kistérségek.
- Tolna megyében: Dombóvári (H), Tamási (LHH) kistérségek.
E kistérségek közös nevezője az alacsony foglalkoztatási szint, a magas munkanélküliség, a gazdasági beszűkülés. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a kistérségek, amelyek közvetlenül, országunk déli határa mellett helyezkednek el.
A kutatás során a meghatározó dokumentumelemzésen kívül 300 önkormányzat kérdőíves megszólítására került sor. A visszaérkezés aránya 74,6 százalékos volt – 224 önkormányzattól kaptunk választ. E mellett lefolytatunk 30 interjút, zömében foglalkoztatási, szociális, térségfejlesztési szakemberekkel, civil szervezetek képviselőivel.